Kász, a párom óva int mindentől ebben a világban. Néha kicsit az agyamra is megy az, hogy mennyire nem hiszi el nekem, hogy önállóan is tudok tevékenykedni.
Pedig sokszor sajnos igaza van.
Van egy képességem, a gondolatolvasás. A hely, ahonnan én jövök, egy viszonylag csendes és ritkán lakott terület, nem élnek az emberek egymás hegyén hátán, mint egy földi nagyvárosban. Ha meglátok egy ilyen nagy, sok emelet magas házat, mindig elgondolkodom azon, hányan is élhetnek benne. Hány falura való lakosa van? Elképesztő. Sajnos emiatt a népsűrűség miatt meg kellett tanulnom „letekerni” ezt a képességem, hogy egyszerre csak egy emberre figyeljek, ugyanis nagy a zaj. Szeretem ezt a nyüzsgést, de már veszít a hatékonyságából az, hogy mindenki, sokszor értelmetlen gondolatait hallom, mert nem értek senkit sem így. Szóval egyszerre 1-2 emberre figyelek csak, így együtt tudok élni a dologgal.
Voltam párszor Kásszal bevásárolni, de hamar megunta a velem való mászkálást, és azóta már csak egyedül jár le, pedig szerettem ott lenni. Úgy gondoltam, ideje megint előhoznom a témát.
– Ai, szívesen vinnélek, nem arról van szó, de nekem erre nincs időm. Lehet neked nem tűnik fel, de megfájdul a lábam, mire végzek veled a boltban.
– De nem is szólok hozzád, miért zavar?
– Azért, mert minden vacak mellett megállsz, és percekig bámulod azt.
– Érdekesek, azért. Tudtad, hogy ha az van ráírva a csomagra, hogy magyar termék akkor…
– Ne is kezdj bele! Éppen ez a baj. Megállsz a termék mellett és folyamatosan mondod, hangosan, hogy mit gondolsz, mit tudsz vagy éppen nem tudsz a dolgokról. Az csak egy dolog, hogy engem nem érdekel annyira a kukorica konzerv története, hogy lemértem, kilenc percig hallgassam mire hasonlít, de az, hogy utána a tizenhét perces kiselőadást tartasz az ananász konzervről is, már nekem sem túl imponáló.
– Olyan sokat beszélek ezekről?
– Aitan szívem! Ez csak két nyomorult termék volt és fél óráig bámultad őket! Kettőt! KETTŐT! Több ezer termék van a boltban, ezt én pedig nem bírom.
– Nem szeretsz velem vásárolni kérlek?
– Dehogynem szeretek, csak vágod, ez nekem nem fér bele az életembe. Tudom, neked máshogy telik az idő, és lehet türelmetlen is vagyok, de értsd meg, nekem erre nincs időm.
– Jól van na…
– Most megsértettelek?
– Nem…
Kicsit megsértett, de nem mondtam neki. Bár gondolom látta rajtam, hogy nem esett jól a dolog, én is hamar elengedtem. Mindenesetre utána eldöntöttem, hogy meglepem őt is, és magam megyek el a bevásárlásra. Úgy tettem, ahogy ő tett eddig mindent.
Felöltöztem rendesen. Hideg volt kint (legalábbis azt mondják, én nem érzem), de hogy beilleszkedjek ezért vettem fel kabátot, tettem el zacskót, pénztárcát, elraktam a kulcsot. Kiléptem az ajtón, bezártam mindenhol, majd elindultam a boltba.
Nagyon izgultam. Ez volt az egyik első alkalom is egyben, hogy egyedül mentem valahova, így féltem is, hogy mindent jól csinálok-e. Fontos, hogy nagyon ne tűnjek ki az emberek közül, mármint csak úgy nem tudhatja meg bárki, hogy mi vagyok, mert a helyi istenek a lelkemre kötötték, hogy csak akkor maradhatok, ha a halandók számára nem derül ki, hogy nem vagyok ember. Mintha picit remegtem is volna, de megérkezett a lift, mély levegőt véve beszálltam. F betű megnyom, elindult lefelé. Eddig sima ügy.
A lift viszont úgynevezett gyűjtőlift. Ez úgy működik, hogy az ember beszáll valahol, és ha a lefelé tartó út közben valaki jelzi, hogy ő is beszállna, akkor ott is megáll dolog, kinyílik az ajtó. Izgi, mert mindig más emberekkel találkozol és egy rövid ideig, de együtt utaztok.
A lift megállt három emelettel lejjebb. Az ajtó kinyílt, egy húszas éveiben járó srác volt, akit megláttam, már egyszer utaztunk vele le, ő is mindig olyan izgatott lesz, amikor beszáll, mint én. Arrébb álltam, hogy beférjen.
– Elnézést, menj csak! – szólt felém és csukta volna is be az ajtót, de kitámasztottam.
– Nem, gyere be kérlek nyugodtan, ne játszd magad, tudom, hogy szeretnéd!
– Várok valakit, menj csak!
Ő is egyedül akarna utazni, mint én? Erre tudtam csak gondolni, de éreztem, hogy tetszettem neki, de félni is kezdett tőlem. Arra gondoltam, hogy hangosan bátorítom.
– Na, ne viccelődj, gyere! A múltkor is olyan jó volt veled együtt! Gondolj erre is kalandként!
Megragadtam a kezét, aki ettől remegni kezdett. Először azt hittem, hogy beteg, fél, hogy elkapok tőle valamit, de akkor megláttam a pár méterre megállt és elsápadt barátnőjét. Biztos mindketten betegek, gondoltam magamban.
– Akkor majd máskor! – szóltam szépen és csendben ott hagytam őket, nehogy kényelmetlenül érezzék magukat.
Igen, azóta már tudom, hogy mi történt… Majdnem szét is mentek miattam. De most vissza a bolti utazáshoz.
Az utca szintén egy izgalmas tér, amit ritkán tapasztalhattam meg előtte egyedül. Kedvenceim például az autósok, akik mindig nagyon kedvesek velem, hiszen kürtökkel köszöntenek engem, miközben sétálok. Az emberek, főleg a férfiak mindig félre állnak és megfordulnak, ha elmegyek mellettük. Ez gondolom ilyen kedves gesztus, amit én is igyekszem felvenni, ha elmegyek valaki mellett, visszanézek rá, bár Kász nem értékeli ezt a szokást úgy, mint én.
Megérkeztem a boltba. Azt tudom, hogy van egy nagy gurulós fém keret, amibe bele kell pakolni, amit meg akarsz venni. Egy kis érmét kell beletenni, ami után te birtoklod a kosarat. Nagyon kényelmes és jó megoldás, főleg úgy, hogy Kász megtanított a pénz értékére, és a kis érme nem is ér olyan sokat. Szóval megvettem a kosarat és elindultam a boltba.
Az viszont úgy tűnt, hogy zárva van. Nem hoztam magammal telefont, így nem tudom, hogy hány óra volt, de hamarosan feljövőben volt a nap, gondoltam megvárom azt. Az emberek néha értetlenül gondoltak olyanokat, hogy „szegény, biztos éhes” vagy azt, hogy „nem fázik?”, de többször inkább aggódtak értem, hogy valami gond van velem. Egy néni viszont meg is állt mellettem, és kérdezett tőlem.
– Lesz valamilyen leárazás?
– Igen, áreső van, mondták a tévében, hogy ha most jössz, akkor országos akció lesz.
– Óh igen, ezt jó tudni kedvesem! – majd beállt mögém, miután ő is vett egy kocsit.
– Kérem.
Hamar kialakult mögöttem egy sor, és én voltam legelöl. Mint kiderült, azért gyűlt össze mindenki, mert hatalmas, soha nem látott leárazások lesznek a boltban nyitáskor. Valaki azt mondta, hogy ingyen osztogatás is lesz. Én erről nem tudtam, de vagy ötvenen is ott álltak mögöttem hajnalban, többen türelmesen, mások türelmetlenül.
Végre felkelt a nap és hamarosan meg is érkeztek a bolti alkalmazottak. Mint kiderült, még nem engednek be, előtte fel kell készülniük, de érdekes volt látni rajtuk, hogy mennyire ledöbbentek, hogy ilyen sok lelkes vásárlójuk lesz. De mintha azt éreztem volna, hogy nem örülnek annyira ennek. Furcsa egy világ ez, gondoltam akkor magamban.
Végre kinyílt a bolt, szinte elsodortak az emberek, úgy rohamoztak be. Én viszont komótosan csak sétáltam a sorok között, mindent megnéztem, mikor feleszméltem, csak azt láttam, hogy már nem fér be több dolog a kosaramba, de nem is baj, mert már jöttek oda hozzám, hogy záróra.
Kicsit meglepett, hogy ilyen hamar zárnak, de a boltosok kedvesen odakísértek a pénztárhoz. Hárman. Elkezdtek kipakolni, egyik se volt boldog, kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, nem tudtam mit rontottam el, zavart, hogy mérgesek rám, el is pityeredtem. Ekkor viszont megenyhültek és vigasztaltak. Mégis csak kedves emberek, gondoltam.
Jött a fizetés. Láttam, hogy Kász mindig a kártyáját tartja oda a készülékhez, én is így tettem. Azt mondták ez nem elég, kell a kód is. Elkezdtem pötyögni mindent, de állítólag letiltottam a bankkártyát. A boltosok megint idegesek lettek, de segítettek és látták, hogy a pénztárcában van annyi papírpénz, ami elegendő a vásárláshoz, így azt adtam oda.
Már távoztam a boltból, amikor rossz érzés tört rám, de nem foglalkoztam vele. Mint kiderült a bevásárlókocsi nem fér be a liftbe, így kipakoltam a dolgokat belőle és beraktam a liftbe, azt viszont elvitte valahova. Mikor visszajött, egy megdöbbent néni lépett ki belőle egy kiskutyával, és kérdezte, hogy az én dolgaim-e ezek. Mondtam igen. Azt válaszolta, hogy hagyjam rá a kocsit, ő visszaviszi, a dolgokat meg ne hagyjam így a liftben, mert ellopják őket. Így is tettem, felmentem a csomagokkal, elég nehéz volt kipakolni a liftből, mert elég sok cuccom volt. Végül csak eljutottam a bejárati ajtóig, a kulccsal pedig elkezdtem kinyitni azt.
– Végre!
Kiáltást hallottam bentről. Rossz érzés tört rám, azt hittem Kász örülni fog nekem, de ehelyett finoman szólva is zavart érzelmi állapotban volt. Feldúlt volt, de egyben aggodalmat is éreztem felőle. Beléptem, azonnal lerohant.
– Aitan, hol az istenben voltál?!
– Boltban…
– Jól vagy, ugye?!
– Igen!
Éreztem, hogy kicsit megkönnyebbült, de aztán megint feldúlt lett.
– Hogy hagyhattál itthon!? Mit gondoltál Ai!?
– El akartam menni bevásárolni kicsit.
– Kicsit?! Éjszaka mentél el, aztán már most este 9 van, egy egész napig hol voltál?!
– A boltban, mondom kérlek!
– Egész nap?
– Most hogy így mondod, sötétben mentem… igen.
– Ai. Nem bánom, hogy ha elmész itthonról, de azért pár dologra, legközelebb, megkérhetlek, hogy figyelj kicsit?
– Mire gondolsz…
– Például… Vihetnél magaddal telefont, ha már van ilyened.
– De csak a boltba mentem.
– Legalább 15 órát voltál távol! Nem érdekel, hogy a bolt, telefont vidd magaddal!
– Oké…
– Továbbá, hogyan is mondjam, nem akarlak bántani, de van saját kulcsod. Kedvesem, mégis mit gondoltál akkor, amikor fogtad a kulcsomat és rám zártad az ajtót egy teljes napra?
– Upsz…
– Upsz bizony… – mély levegőt vett.– Jól van, a lényeg, hogy nincs bajod, betegre aggódtam magam és tehetetlen voltam… Új neked itt, elterelik könnyen a figyelmed, megértem. Látom vásárolnod nem sikerült, így most mehetek majd a bankba feloldani a bankkártyám, az előbb megkaptam az üzenetet, hogy le lett tiltva…
– Sikerült vásárolni, ott a csomag az ajtó előtt.
Kinézett majd térdre hullott. Majdnem sírt, de átöleltem.
– Tudod, hogy tejallergiám van, igaz?
– Persze.
– Mennyi volt ez a sok fajta sajt…?
– Akciósak voltak.
– Mennyi volt?
– A sajt 38 ezer forint.
Dőlni kezdett. Meg kellett fognom.
– És összesen, azzal a 10 kiló kutyatáppal, üditőkkel, több kiló hússal és villakészlettel együtt?
– 95 ezer forint.
Aznap éjjel nem fordult felém, nekem háttal aludt.
Igen, azóta már értem azt, hogy mit tettem. Én is háttal aludtam volna a helyében. Azóta se győzök bocsánatot kérni tőle. Ha valakinek kell fagyasztott sajt vagy kutyatáp, akkor szóljon. Finom, bizisten!
